Franciaországban már a háborúra készülnek: mindenkinél legyen otthon hat liter ivóvíz és zseblámpa

A kormány mindenkihez eljuttatja a húszoldalas brossúrát, amiben leírják, mit kell tenni vészhelyzet esetén.

Ha a kilenc atomhatalom közül bármelyik kettő között nukleáris háború törne ki, negyvennyolc perc alatt vége lenne az ismert világnak, ötmilliárd ember pusztulna el, a Földnek pedig huszonnégyezer évre lenne szüksége a gyógyuláshoz – elemzi az esélyeket egy amerikai újságíró.
Kinek ismerős Herman Kahn (1922–1983) neve? Senkinek? Nem lenne meglepetés, a fizikus a hidegháborút kutató történészek és a katonai szakértők világán kívül alig-alig ismert. Pedig amellett, hogy óriási termetű és rendkívül karizmatikus ember volt, provokatív nézeteinek fontosságát is nehéz volna túlbecsülni. Az orosz–amerikai versengés évtizedeiben az Egyesült Államok kormányát matematikai és játékelméleti számításokkal, stratégiai tanácsokkal segítő Rand Corporation egyik vezető koponyájaként Kahn volt az, aki, elképzelve az elképzelhetetlent, 1960-ban először írt könyvet egy termonukleáris háború lehetséges lefolyásáról. Rideg távolságtartással osztotta-szorozta a változókat – úgymint az emberéletek, az ipari bázis újjáépítéséhez szükséges esztendők száma stb. –, hogy végül arra jusson: az USA-nak nem szabad pusztán elvek vagy ideálok miatt kizárnia az első támadás, azaz egy atomháború kezdeményezésének lehetőségét. Kahn úgy látta, egy ilyen háborút csaknem százszázalékos bizonyossággal az első támadást indító fél nyerne meg.